A modern edények területén a plazmakezelő technológia fokozatosan megjelenik, és új áttöréseket hoz a edények teljesítményének javításához. Közülük a plazmával kezelt edények egyedülálló nem tapadási teljesítménye nagy figyelmet fordított, és ennek a teljesítménynek a megvalósulása nagyrészt annak köszönhető, hogy a felszínén a plazmakezelés után kialakult finom mikroszerkezet.
A legmodernebb folyamatként a plazmakezelő technológia kulcsszerepet játszik a edények gyártásában. A kezelési eljárás során a gázt először egy adott eszközön keresztül rendkívül magas hőmérsékleten melegítik, hogy plazma állapotává alakítsák. A plazma egyedi tulajdonságokkal rendelkezik. Nagyszámú töltésű részecskéből áll, villamos energiát viselhet és nagy energiával rendelkezik. A plazma spray-pisztolyban előállított ívet használják egy magas hőmérsékletű plazma sugárhajtású sugárzáshoz, és speciális kerámia porokat és egyéb anyagokat vezetnek be a sugárhajtóműbe. Ezeket a porokat gyorsan megolvasztják a magas hőmérsékletű plazma, és nagyon nagy sebességgel permetezik a edények felületére. Amikor az olvadt por nagy sebességgel eléri a edények felületét, gyorsan lehűl és megszilárdul, ezáltal egy speciális bevonatot építve a főzőedények felületén. Ez a bevonat nem egy szokásos síkszerkezet, hanem egy komplex szerkezet, amely tele van egyedi mikroszkopikus tulajdonságokkal.
A edények felületén a plazmakezelés után kialakult mikroszerkezet nagyon egyedi, és ez az alapelem a hatékony nem tapadás teljesítményének eléréséhez. Mikroszkopikus szintről a edények felületét apró dudorok és barázdák borítják, és ezeknek a mikroszkopikus tulajdonságoknak a mérete általában a mikrométer vagy akár a nanométer szintjén van. Ezeknek a mikroszerkezeteknek a megléte nagymértékben megváltoztatja az élelmiszer és az edény felülete közötti érintkezési módot. Amikor az élelmiszer érintkezik az edény felületével, az élelmiszer és az edény közötti tényleges érintkezési terület jelentősen csökken a mikroszkopikus dudorok és a hornyok létezése miatt. Például ez olyan, mintha egy lapos érintkezési felületet számtalan apró érintkezési pontra osztana, és az eredeti, nagy területű szoros illeszkedést szétszórt és ritka érintkezés váltja fel. Ez az érintkezési módban a mikroszkopikus szinten történő változás megnehezíti az élelmiszerek szoros ragaszkodását az edény felületén lévő nagy területhez, ezáltal hatékonyan csökkentve a ragasztás előfordulását.
Ennek az egyedi mikroszerkezetnek a mechanizmusa, amely befolyásolja a nem tapadás nélküli teljesítményt, sokrétű. A főzési folyamat során a hőátadás fontos tényező. A fazék fűtésekor a felszíni mikroszerkezet emelt része lehet az elsők, akik gyorsan kapcsolatba lépnek a hővel és gyorsan felmelegedjenek, míg a horony rész bizonyos mértékben a szigetelés és a pufferolás szerepét játszik. Ez az egyenetlen fűtési minta ésszerűbbé teszi az élelmiszerek és a edények közötti érintkezési terület hőeloszlását, elkerülve a fazékhoz való ragaszkodást az élelmiszerek helyi túlmelegedése miatt. Például, amikor a tojás sült, miután a tojás folyadék érintkezik a edény felületével, a mikroszerkezet hatása miatt, a hő egyenletesebben áthelyezhető a tojásfolyadékba, ami lassan és egyenletesen megszilárdul, csökkentve annak lehetőségét, hogy a helyi túlmelegedés miatt az edény felületére ragaszkodjon.
Ezenkívül a mikroszerkezet jelentős hatással van a folyadék viselkedésére az edény felületén. A főzési folyamat során a folyadékok, mint például a zsír és a víz, a közegek. A plazmával kezelt edények mikroszerkezeti felületén a folyadék nedvesíthetősége megváltozott. Mikroszkopikus kiemelkedések és sirályok hatása alatt a folyadékok, például a zsír nehéz, nehéz, nagy területe folyékony filmet képeznek, de általában a mikroszerkezet hiányában léteznek kis cseppek formájában. Ezek a kis cseppek viszonylag szabadon gurulhatnak és mozoghatnak a edény felületén, tovább csökkentve az élelmiszer és az edény közötti közvetlen érintkezést. Amikor az ételeket egy edényben főzzük, ezek a diszpergált cseppek kenő réteget képezhetnek az étel és a edény felülete között, akárcsak számtalan apró "golyót" fektetni a kettő között, ami nagymértékben csökkenti a súrlódást, amikor az étel csúszik, megkönnyítve az élelmiszerek mozgatását, ezáltal az edénynek a tapadásának hatékonyan megakadályozására.
Mechanikai szempontból a mikroszerkezet létezése megváltoztatja az élelmiszer és az edény közötti tapadás és súrlódás közötti kapcsolatot is. A sima felületekkel rendelkező hagyományos edények esetében az étel és az edény közötti tapadás viszonylag nagy. Az étel mozgatásakor meg kell küzdeni egy nagy súrlódást, ami könnyen az ételt ragaszkodni vagy akár megszakad. A plazmával kezelt edények felületének mikroszerkezete csökkenti az élelmiszer és az edény közötti tapadást az érintkezési terület csökkentésével. A mikroszerkezetben lévő barázdák és kiemelkedések irányíthatják az élelmiszer erő irányát, amikor bizonyos mértékben mozog, és a mozgás során az élelmiszer súrlódási erejét egységesebbé és szétszórtá teszi, tovább csökkentve azzal a kockázattal, hogy az egyenetlen súrlódás miatt az edénybe ragaszkodnak.
A tényleges főzési forgatókönyvekben, plazmával kezelt edények kimutatta a nem tapadási teljesítményt az egyedi mikroszerkezetével. Függetlenül attól, hogy nagy viszkozitású, például ragacsos rizstermékekkel, vagy sütéssel és keveréssel kapcsolatos összetevők főzésével és sütéssel, amely finom műveleteket, például palacsintákat igényel, ez a edény könnyen kezelheti azt. A ragacsos rizstermékek hajlamosak a főzési folyamat során ragaszkodni, de a plazmával kezelt edények felületén, a mikroszerkezet hatása miatt, a ragacsos rizs és az edény közötti érintkezési terület kicsi, és nehéz erős tapadást képezni, és megőrizheti az érintetlen alakját, ha az edényből ki van helyezve. Palacsinták sütésekor a tésztát egyenletesen el lehet oszlanak a mikroszerkezet felületén, a hőt egyenletesen továbbítják, a palacsintát nem könnyű megszakítani, és egyáltalán nem ragaszkodik a serpenyőhöz, így a főzési folyamatot simább és hatékonyabbá teszi.