A háromrétegű bevonat befejezése után a serpenyő előállítása kritikus szakaszba lép - a fogantyú telepítése. Ez a folyamat egyszerűnek tűnik, de valójában mély kézműves bölcsességet tartalmaz. Mindenekelőtt a fogantyú telepítési helyzetét pontosan ki kell számolni és megtervezni. Nemcsak az ergonómia alapelveinek kell megfelelnie, a főzés során könnyen megtartható és működtethetőnek kell lennie, hanem azt is biztosítania kell, hogy a főzési folyamat során az egyenetlen erő miatt ne lazítson vagy sérüljön meg.
A lyukasztás, mint a fogantyú telepítésének első lépése, annak pontossága elengedhetetlen. A gyártók fejlett lyukasztóberendezéseket használnak annak biztosítása érdekében, hogy az egyes lyukak mérete, mélysége és helyzete pontos legyen. Ez a folyamat nemcsak a berendezés műszaki pontosságát teszteli, hanem az operátor tapasztalatait és készségeit is igényli. Minden apró eltérés befolyásolhatja a fogantyú telepítési hatását, majd befolyásolhatja a teljes teljesítményt Tri-Ply bevont hosszú fogantyú serpenyő fedél nélkül .
A lyukasztás befejezése után a fogantyút nagy szilárdságú csatlakozási módszerrel szilárdan felszerelték a fazéktestre. Ez a folyamat nemcsak a műszaki pontosságot, hanem az anyagtulajdonságok mély megértését is igényli. A fogantyú és az edénytest közötti kapcsolatot általában szegecseléssel, hegesztéssel vagy menetes csatlakozással hozzák létre, amelyek mindegyikének egyedi előnyei és alkalmazható forgatókönyvei vannak. A gyártóknak ki kell választaniuk a legmegfelelőbb csatlakozási módszert a tervezési követelmények, a felhasználási forgatókönyvek és a serpenyő költségének megfontolásai alapján.
Vegyük példaként a szegecselést. Összehangolja a fogantyút az edénytest lyukával, majd szegecsekkel rögzíti. A szegecselésnek az egyszerű szerkezet, a megbízható kapcsolat, az ütés és a rezgésállóság előnyei vannak, és különösen alkalmas olyan alkalmakra, amelyeknek ellenállniuk kell a nagy szakító- és nyíróerőknek. A szegecselésnek azonban vannak bizonyos követelményei a fogantyú és a fazék testének anyagára, és biztosítani kell, hogy mindkettő ne deformálódjon vagy törjön a szegecselés során.
A hegesztés megolvad, és egyesíti a fogantyút és az edénytestet magas hőmérsékleten, hogy erős csatlakozást képezzen. A hegesztésnek a magas csatlakozási szilárdság és a jó tömítés előnyei vannak, és különösen alkalmasak olyan alkalmakra, amelyeknek ellenállniuk kell a magas hőmérsékletnek és a magas nyomásnak. A hegesztési folyamat során azonban a hőmérsékletet és az időt szigorúan ellenőrizni kell a hegesztési hibák, például repedések, salak zárványok stb. Kerülése érdekében, amelyek befolyásolják a kapcsolat erősségét és megbízhatóságát.
A menetes kapcsolat rugalmasabb és leszerelhető csatlakozási módszer. Meghosszabbító hatást ér el, ha a fogantyú szálait a fazék testének csavarlyukaival illeszti. A menetes csatlakozásnak az egyszerű telepítés és az egyszerű szétszerelés előnyei vannak, és különösen alkalmasak arra az esetre, amikor a fogantyút gyakran ki kell cserélni vagy beállítani. A menetes csatlakozások azonban nagy szál pontosságot és illeszkedést igényelnek, és biztosítani kell, hogy a szálprofil, a hangmagasság, a szálmélység és az egyéb paraméterek konzisztensek legyenek, hogy elkerüljék a lazítást vagy a szivárgást a rossz illeszkedés miatt.
Az alkalmazott csatlakozási módszertől függetlenül a gyártóknak mélyen meg kell érteniük az anyag tulajdonságait, hogy a fogantyú stabil maradjon, és ne jelezze a lazítás jeleit gyakori felhasználás és magas hőmérsékleti környezetben. Ez magában foglalja a hőtágulási együttható, a mechanikai szilárdság, a korrózióállóság és az anyag egyéb tulajdonságainak megértését, valamint a fogantyú és az edénytest közötti hőátadási mechanizmus elsajátítását. Csak így biztosítható, hogy a fogantyú a telepítés után szilárdan támogassa az edénytestet, és fenntartsa a stabil teljesítményt a magas hőmérsékletű környezetben.
A csatlakozási módszer pontos kiválasztása mellett az anyagtulajdonságok mély megértése is a kulcsa annak biztosításához is, hogy a fogantyú stabil és tartós legyen. Mivel a serpenyő és a felhasználó közötti közvetlen érintkezési pont, a fogantyú anyagválasztásának nemcsak annak mechanikai szilárdságát és hőállóságát, hanem kényelmét és esztétikáját is figyelembe kell vennie.
A mechanikai szilárdság szempontjából a fogantyú anyagának képesnek kell lennie arra, hogy ellenálljon a főzés során generált különféle erőknek, például a markolat erővel, a meghajtású erővel stb. Ehhez az anyaghoz nagy szilárdsággal és szilárdsággal rendelkezzen annak biztosítása érdekében, hogy a hosszú távú használat során nem könnyű deformálódni vagy megszakadni.
A hőállóság szempontjából a fogantyú anyagnak képesnek kell lennie arra, hogy ellenálljon a hő sugárzásnak és a hővezetésnek a magas hőmérsékletű környezetben, hogy elkerülje a hő átvitelét a felhasználókhoz és égési sérüléseket okozhat. Ezért a gyártók általában kiváló hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkező anyagokat választanak, például szilikon, műanyag vagy faanyagok. Ezeknek az anyagoknak nemcsak jó hőszigetelő hatásai vannak, hanem ellenállnak bizonyos hőmérsékleti ingadozásoknak a stabil teljesítmény biztosítása érdekében a magas hőmérsékletű környezetben.
A kényelem és az esztétika szempontjából a fogantyú alakjának, méretének és felületi kezelésének meg kell felelnie az ergonómiai alapelveknek annak biztosítása érdekében, hogy a felhasználók használat közben kényelmesek és boldogok legyenek. A fogantyú megjelenésének kialakítását és színmegfelelését szintén össze kell hangolni a serpenyő általános stílusával, hogy javítsa a konyha általános esztétikáját.
E célok elérése érdekében a gyártóknak mélyreható kutatást és különféle fogantyúk tesztelését kell végezniük, hogy megtalálják a legmegfelelőbb anyagokat a serpenyő süteményének tervezéséhez és felhasználási igényeihez. Ez magában foglalja az anyag termikus tágulási együtthatójának tesztelését és elemzését, a hővezető képességet, a mechanikai szilárdságot, a kopásállóságot, a korrózióállóságot és a környezetvédelem teljesítményét. Ezen tesztek és elemzések révén a gyártók pontosabban megérthetik az anyag teljesítményjellemzőit és felhasználási korlátait, hogy ésszerűbb anyagválasztást tegyenek.